Mostanában nem írtam új bejegyzést, ennek több oka is van:
- a blogírás elég energia igényes munka, nem gondoltam volna, hogy ennyi erőt emészt fel
- minden nap csinálunk valamit, ezért mire hazakerülök, már hulla fáradt vagyok
- túl sok újdonság nem is történik, mert beállt a napi rutin, ezért várni kell néha egy-egy meglepő és mulatságos történetre :)
Ma este az egyiptomi-magyar fúziós konyhaművészet csodálatos eredményét élvezhettük a srácokkal, akikkel együtt lakom. Tényleg, kikkel is lakom most együtt? Samo: a házigazda, aki a helyi szervező bizottság tagja, és Szíriából jött. Nem mellesleg illegálisan tartózkodik itt, ennek ellenére felvették az egyetemre. :) Fares: tunéziai srác, kicsit el van szállva magától, mert minden csaj imádja. Jövő nyáron jön hozzám Mo.-ra, és együtt utazunk majd vissza Tunéziába, jó kis tervek. :) Basem: egyiptomi a srác, 4 évig élt az USA-ban, nem rossz az angolja. Természetesen mindegyikük teljesen bolond, nem véletlenül kerültünk egy lakásba...
Visszatérve a vacsorára: fejenként egy török kenyér (kb. 400gr), 2 csomag felvágott, 1 csomag olívabogyó, 1 csomag sajtos chips. Igen... Basem úgy gondolta, hogy a sajt túl drága, ezért jó lesz a sajtos chips is... Meg kell hagyni, finom volt, egy kis változatosság nem árt a sok döner, köfte, és kitir mellé... :)
Miért is kellett elköltöznöm az előző kéróból? Ez egy jó kérdés... a ház tulajdonosa rövidre zárta a kérdést: "Nem ismerem az új srácot... hiába fizet a bérlő a lakásért, nem az lakik benne, akinek kéne és akit ismerek. Ezért haladéktalanul költözzön ki a magyar srác!" Köszi, örülök, hogy megismertük egymást. Jó volt egyedül lakni, csak kicsit meleg volt a lakás. Egész nap sütötte a ház falát a nap, ezért éjszaka is stagnáló 30+ fok volt benn.
Most hol lakom?
