Legutóbb 6-án, azaz szerdán posztoltam, azóta történt pár dolog, és a fotókat is rendszerezgettem. Remélem érdekes lesz ez a poszt, és nem alszotok el közben. :)
Csütörtök: A középiskolában, melyben tanítunk, tiszteletét tette egy szervezet vezetője. http://studyuniversity.info/ Ez a szervezet azzal foglalkozik, hogy különböző országokból toboroznak érettségizőket, és külföldi egyetemre viszik őket tanulni. A csávó Mo.-n orvos, és a szegedi egyetemre járt, egyébként török származású. Tudott magyarul, úgyhogy eléggé meglepődtem, mivel engem hívtak oda hozzá, akkor még nem tudtam miért. Kíváncsi volt, hogy érzem magam, és mik a tapasztalataim. Mesélt erről az egész rendszerről, amit csinálnak. Jelenleg 5ezer török diák tanul magyar egyetemen, és például a Corvinusra is visznek idén diákokat ebből a suliból, ahol tanítunk. Többek között a Star kebab étteremláncot is egy török diák alapította. Suli mellett sokan csinálnak éttermet pesten, hogy meg tudjanak élni. Lehet tőlük tanulni... ez ugye Oxfordban nem menne.
Kitaláltuk szerdán, hogy csütörtök este irány Cappadoccia, mert lesz ott egy AIESEC-es hétvégi mókázás. A helyről itt olvashattok: http://en.wikipedia.org/wiki/Cappadocia
Ki kellett jutni a busz pályaudvarra, ahova a sima városi buszok visznek. 1,25 líra ~150ft a jegy, de nincs jegy, csak oda kell adni a lóvét a sofőrnek. Ő ott rak ki ahol akarja az utas, tehát akár 2 órát is lehet utazni ennyi pénzért. Olyan helyeken ment keresztül ez a busz, ahol még akkor se szálltam volna le, ha fizetnek 1 millió forintot :D Képzelhetitek milyen fincsi környék volt... csupán az égő autók hiányoztak az utcáról. A busz rakta neki nyélen, néha 100-al nyomattuk a városban. Csoda, hogy nem esett szét. :)
Tehát busszal mentünk, kb. 650 km = 8 óra busz. Mindez 48 líra volt, ami ~6 ezer HUF. Ezért a pénzért adnak kaját, italt két alkalommal az út alatt. Légkondícionált busz, WIFI-vel (most is éppen úton hazafelé írom ezt). Kiszolgáló személyzet van, médiacenter minden ülés háttámláján... Volánbusz, hajrá! Aludni nem nagyon tudtam a buszon, de ez részletkérdés...
Péntek: Reggel fél 7kor begördültünk az ankarai busz pályaudvarra, ami elég durván nagy... kb. mint egy reptér, nagyon fullos :) Ott találkoztunk másokkal, akik ugyan erre a programra jöttek, elindultunk a főhadiszállásra reggelizni. Ankara zöldebb, meglehetősen hűvösebb, és modernebb Gaziantepnél. Ez már Európa kérem szépen!
8:30-től reggeliztünk egyet az ankarai AIESEC irodában elég bőséges kaját hoztak össze, nem lehet rá panasz. Kb 100-an lehettünk ott a különböző török városokból, köztük Petya is, így tudtam kicsit magyarozni is, hogy ne felejtsem el :D
3 turista busszal irány Atatürk mauzóleuma, ahol külön nekünk szerveztek egy ceremóniát, és kapott az AIESECtől a srác egy jó nagy koszorút. Katonák vitték a sírhelyére, akik egyébként egész nap őrjáratoznak a sír körül.
Ankara állatkert: ez volt a következő program, nem volt egy nagy szám. Még kutya, és macska is volt "kiállítva", a tigrisek jobban tetszettek. A brazil srácok közben beetették az ausztrál csajt, hogy Brazíliában majdnem mindenki tart otthon kismajmot! Simán benyelte a csaj :) utána jött a csavar: "a majmom, Baboo, véletlenül ellopta faterom pisztolyát, és lábon lőtte a kishúgomat... mindezt azért, mert be volt rúgva a kismajom..." mondanom se kell, ezt is elhitte az ausztrál csaj :D azóta ezen röhögünk.
Az állatkertben ettünk kecsketejből készült fagyit, és kellemes meglepetés volt, nagyon király :)
Este volt egy kis BBQ party, ott volt mindenki, volt zene és sör. Hajnali 2ig maradtunk, majd megfagytunk a 30 fokos éjszakából jött emberekként...
Szombat: Talán ez volt a legjobb nap a hétvégén, elég sok mindent csináltunk. Ankarából reggel 8kor indultunk Cappadoccia-ba, ami kb. 5 óra busszal. Útközben megálltunk a Sós-tónál: http://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Tuz Elég nagy ez a kis pocsolya, amúgy vádliközépig ér, és kicsit fájdalmas benne sétálni a nagy sószemek miatt :) Hoztam belőle sót, csak hogy legyen emlékbe :D
14:00-ra megérkeztünk Cappadoccia (régió) egyik városába, ahol a kiadós svédasztalos ebéd után bevackoltunk a fullos kis szobákba. Fél óra punnyadás, és irány a medence :) Végre napoztam egy jót, mióta itt vagyok most először :)
Pancsolás után buszba pattantunk, megnéztük a naplementét egy szép hegyoldalból. A busz egy olyan keskeny úton fordult meg, hogy a busz hátulja már a szakadék felett volt, éppen megtapadt a hátsó kerék. Mi elől ültünk, de a 100méteres szakadék szélétől 1 méterre megálló busz még minket is beparáztatott kicsit, a csajokat főleg :) Borozgattunk és mindenféle magvakat tömtünk magunkba mellé :) A bortól emelkedett a hangulat, de nem maradtunk ennyiben, elmentünk egy étterembe török estre, ahol free kaja és alkohol volt. Volt sok-sok táncos műsor a közönséget is bevonva, jó volt :) Egy üveg Rakit (olyan mint az ouzo) betoltunk Petivel, úgyhogy nem volt gond a hangulattal :) 3 óra műsor után irány a disco a hotelben, ott is jókat mókáztunk, de azért az nem egy publikus blogba való :D
Vasárnap: A buli után reggel korán kellett kelni, kb. fél 8kor. Természetesen dörömböltek az ajtón a kedves szervezők, hogy keljünk fel. A durván bőséges svédasztalos reggeli után irány a közeli borospince (Turasan), ami Törökország 5. legnagyobb termelő cége. Lehetett vásárolni is természetesen, de én kihagytam, mert kicsit drága volt :)
Ezután ismét busz repített minket egy híres kézműves városba, ahol mindenféle kerámiát lehetett venni. Az érdekes inkább az volt, amikor a mester pár srácnak megengedte, hogy csináljanak vmi kerámiát. A nagy sárdarabból az elején érdekes formák jöttek elő, és a rá is játszottak egy kis kézimunkával, amin jót mulattunk :D
A nap zárása ez volt: http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6reme_Nemzeti_Park_%C3%A9s_Kappad%C3%B3kia_sziklatemplomai
Semmi extra nem volt, mindenki olvassa el a Wikipedia cikket, ha érdekli. Szép volt nagyon, jó képeket csináltam, de tényleg semmi extra :)
A hazaút még izgalmas volt: kitaláltuk, hogy nem vegyünk vissza a többiekkel Ankarába, mert akkor plusz 10 óra buszozás várt volna ránk. Ezért a gaziantepi küldöttség leszállt a közös buszról egy pályaudvar közelében. A csoportvezetőnk azt mondta, hogy ilyenkor már nem lehet szabad buszt találni haza, de mi azért nem hittük el. Mondtuk neki, hogy vagy velünk jön, vagy egyedül. Később kiderült, egy csaj miatt akart visszamenni Ankarába és eltölteni ott egy éjszakát, ezért mondta h nincs busz.
Direkt járat tényleg nem volt, de 4 átszállással megoldottuk. :) A legizgalmasabb az utolsó kettő volt. Adana nevű városba érkeztünk éjjel 1 körül. 30 fok volt és 90%-os páratartalom, nem nagyon kaptunk levegőt :D Elvileg 04:30-kor indult volna egy busz Gaziantep-be, tehát ebben az izzasztó levegőben várni kellett volna 3,5 órát. Ezt nem akartunk, és valahogy elintéztünk egy "illegál" járatot. Megnyugodtunk, hogy sikerül hamar hazajutni. Nem voltunk ilyen nyugodtak, amikor begördült a buszunk. Egy 30éves midibusz, rozsdás karosszériával, kb. majdnem szétesett. Világítás nem volt benne, légkondi meg végképp. Na jó, akkor pakoljunk be... kb a csomagjainkon ültünk, annyira zsúfolt volt. Elindultunk... max sebesség 50km/h, gyors fejszámolás... oké 4,5 óra lesz ebből, nem pedig 2... ráadásul aludni esélytelen.. felhajtottunk az autópályára, ahol keresztbe állt előttünk egy autó, amit majdnem telibevertünk :D Csak hogy ne legyünk álmosak, kicsit megemelték az adrenalin szintünket :) Sikerült!
5 km múlva egy benzinkútnál szólt a sofőr, persze törökül, hogy nyomás le a buszról, mert nem megy tovább... senki nem beszélt angolul, ezért nem tudtuk mi van... kipakoltunk a buszból, és álltunk mint mókus az erdőtűzben... nem tudtuk mi a pálya :) 5 perc múlva jött egy másik "fullos" midibusz még 20 emberrel :) Ott már volt egy srác, aki tudott angolul, össze is haverkodtunk vele gyorsan. Elmondta, hogy mindjárt jön a nagy busz, csak a társaság nem fizet a buszvégállomásnak behajtási díjat, ezért kutaknál gyűjtik be az utasokat :) 2 óra alvás következett hazáig a kényelmes buszon.
03:30 körül értünk Gaziantepbe, tudni kell ilyenkor már nincs helyi közlekedés. A török srác intézett nekünk taxit, hogy ne verjenek át minket, ráadásul 1 helyre mentünk vele, úgyhogy egy taxiba szálltunk. Két taxi kellett, mert 9-en voltunk. A taxik nyélen rakták a kihalt utcákon, kb 100-130-al lakott területen belül. A pirosnál lelassítottak 80-ra és fénykürt+duda kombóval átnyomatták a kereszteződéseket. Nagyon pakolták a gangokat, izgalmas volt, mint vmi rally :) Az egyik főúton megláttam egy rendőrt na mondom ez mit fog szólni ehhez a tempóhoz? :) A sofőr nem szórakozott ledudálta, és fénykürtözte a rendőrt, hogy húzzon már előlünk... 120-al elsuhantunk mellette, miután lehúzódott... és nem jött utánunk... ja mondom, itt így megy? :) tetszik
2 srác még ott maradt Adanában a laptopommal és headsetemmel, mert online meetingje volt az egyiküknek... a laptopom sikeresen visszakerült hozzám, végre le tudtam írni mindent.
